Úton

Örök szerelmem a fekete-fehér, és nagyon illik a januárhoz, mely hónapot szintén szeretek.
A fekete-fehér egyfajta egyértelmű igen-nem, csak a lényegre koncentrál, a január pedig az elbújós korán sötétedős, de mégis a kezdet, a nyitás.

Naplemente és Somló-hegy

Voltunk már a Somló-hegy legtetején gyalog is, de ma gerinckezelés után autóval mentünk fel ameddig lehetett, és az akkor kezdődő naplemente látványát végigkísértük a hegyen. Majd az autóból is, míg az éles kontúrú narancsos korong végleg le nem bukott  a dombok és a fák fekete sziluettjei mögött.

Szilveszterkor

Adós maradtam a szilveszterrel.
Azon a napon egy közeli faluba mentünk, Fertőrákosra, és a tó partjára is, hogy később átfagyva hazaérjünk a melegbe, és utána már csak az új évben mozduljunk ki.
Lassan hagyomány nálunk szilveszter délutánján a Fertő tó partján sétálni, és ha szerencsénk van, hó is van. 
Most volt!
Soha szebb évzárást!

Higher and higher

Az autó kipróbálása céljából feljebb is mentünk, és egy erdőn át havat is találva, kanyargós utakon bámészkodtam.
A kanyargós út hányingert okozott, nem lepődtem meg, máskor is ilyen hatást vált ki, de az a kis megmaradt hó sokat jelentett.
Olyan keveset van benne részünk, hogy minden pihét megbecsülök!
Tavasziasan meleg volt( + 17 fok), nem örültem neki, a január legyen hideg. 
Aztán hamarosan jött is egy hidegfront. Most is nulla fok alatt van  a hőmérséklet!
Ne is legyen vége még a télnek! 
Ez az én évszakom.

Lockenhaus

MG-vel elmentünk kipróbálni az új autót. Lockenhausba is eljutottunk. Beültünk egy kávéra, magyar pincér szolgált ki minket, ami egyáltalán nem újdonság. Ennyit tesz a határ közelsége.

Meg kell említenem, hogy kevesen vesznek teljesen ugyanolyan autót, mint  a korábbi volt.

Helyesebben ez nem teljesen ugyanolyan, ez automata, a GPS is be van építve, és több lóerős. Kinézetre viszont teljesen ugyanaz.

Ilyet is MG csinál!  

Biztosan más is, de nem tudok róla.

Elégedett is magával! :-)

    

Wiener Neustadtban

MG találkozott valakivel Wiener Neustadtban január 4-én vasárnap, és pedig kísérő voltam, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy kirándultam, pár órára határt átléptem, és újra megállapítottam, hogy ugyanolyan jó elmenni, de aztán hazajönni is.
A főtéren bezárt fabódék emlékeztetnek adventra, üres, néptelen vasárnap volt, árkádok irányították az utam, mert alájuk kell menni, és nézni az íveket, a formákat. 
Aztán jó volt bemenni egy görög étterembe, ahol emberek voltak, egyre többen érkeztek ebédelni, ahol a pincér gyertyát gyújtott nekünk, és mi nem siettünk. 
Retzinával koccintottunk...

Kis falu télen

Hogy mi lehet egy úticél úgy megszervezve, hogy egyébként is útba esik veszprémi utunk során, az tulajdonképpen kialakulhat hirtelen felismerést követően is.
Elég hozzá annyi, hogy az útról meglássunk egyszer egy kis falut, és döntsünk. Helyesebben MG döntsön, és én elfogadjam, mert egy kis völgy szegénységében is szép faluja füstölgő kéményekkel mindkettőnk számára vonzerő.
Az, hogy december 30-án hóban, fagyban, hideg szélben kerüljön erre sor csak vonzóbbá tett mindent: kis utcák, régi házak, gémeskút, málló kerítések, csikorgó hó, fénylő jég, hirtelen kezdődő hózápor...
A Veszprém megyei Öcsön sétáltunk.
Szépségesen egyszerű volt.

Az én kérésem pedig az volt, hogy menjünk el Nagykarácsonyba, ebbe a kis Fejér megyei faluba, mely bélyegzőjét rendszeresen használjuk a karácsonyi lapjainkon.