Még ez is Dörgicse

Mielőtt bementünk volna a levendulás boltba, előtte hosszan elidőztem a székek előtt, formájukat, színüket nézegetve, mert mindig van valami, ami megragadja az ember figyelmét, pedig nem is tartozik szorosan az ottlét lényegéhez, történetesen a levendulához.

Újra Dörgicsén

Szerintem Dörgicsén is minimum 3x voltunk. Most először "aratás" után. Mikor először fedeztük fel ott a levendulát a a rom és a templom mögött, nem hittem a szememnek, hogy részem lehet benne. Beengedtek, mászkáltunk, és azóta néha visszajárunk.
Most már boltjuk is van, tehát vásároltunk.
A szappan azóta már kinn van a fürdőszobámban, és az olaj is.

Szigliget

A szigligeti várból körbetekinteni az "otthon vagyok" biztonságos érzésének egyik fajtája.
Július 24-én délelőtt átélhettem.
Én másfelé akartam menni, de MG azt mondta visszafelé ne menjünk. Mivel Badacsonyban hangzott el ez a mondata, ezért Salföld helyett ezt ajánlotta. Utólag el kell árulnom, hogy nem volt rossz döntés. 
Ha jól emlékszem, most voltunk fenn harmadszor a várban.

Tatai kávézás, teázás, sütizés...

Ebéd után a várban található presszóban kávéztunk, teáztunk. Én fagyit választottam, MG egy puncsos mignont, és közben néztük a tavat, és áldottuk a jó dolgunkat.

Tatai pincér élmény

Tatán a Várkanyar Vendéglőben találtunk egy a hivatásának élő pincért. Figyelmes, értő kiszolgálást kaptunk, törődést, beszélgettünk vele, és onnan is úgy jöttünk el, hogy visszamegyünk.Kifilézte a halunkat, közben elmagyarázta hogyan kell, és most már másképp nem is csináljuk mi sem.Csak a gyakorlatot kell megszereznünk.

Tata

A tatai Öreg tó és a vár. Felcsútról hazafelé jövet megálltunk, és nem hiába. Csak egy kis séta, ebéd kávé, és a megfogalmazott mondat, hogy visszajövünk. Aztán már az autóban azoknak az óráknak a felidézése, mikor először voltunk itt. Akkor körbebicikliztük a tavat...Most a korláton könyökölve néztük a vizet, a néha feltűnő kenusokat, és csak úgy voltunk, semmi bicaj!

Stadion és Akadémia

Politikát ide nem hozok. Nem és nem! Megnéztük a stadiont és az Puskás Akadémiát Felcsúton. Nem csak úgy mellesleg útközben beugrottunk, vagy kívülről vetettünk rá egy pillantást, hanem annak rendje-módja szerint 2 órás idegenvezetéssel, minden szegletbe benézve alaposan körülnéztünk. Azzal a céllal mentünk arra a településre.
Hogy a magyar foci, de még az utánpótlás sem sikeres? Bizony nem! Az okok máshol keresendőek, nem az épületekben.

Felcsút-Noll tanya

Megszálltunk Felcsúton egy tanyán. Nem is kell többet írni, a részletekben úgyis benne van a lényeg.
Beszélgettünk a tulajdonosokkal, szagolgattuk a levendulát, vettünk olajat és levendulavizet, tökéletes volt a csend éjjel, reggeliztünk a verandán, játszottam  a kutyákkal, megnyalta a kezem a kecske, és ilyen szép sparheltet még nem láttam, mint amit itt.

Napraforgók

Előttünk út, mely rendezetten a célhoz vezet, de kétoldalt a nagy tér, mely szabadon szétfolyik, és ha lehet megállunk, mert a repce, a pipacsmezők után most napraforgókat láthatunk,  nagy mezők sárgállottak utunkon.
A szállásunkra földút vezetett, és a Nap virágai számunkra észrevétlenül forogtak, bólogattak, rég nem látott búzavirágokkal szegélyezve.
Este lehajtott fejjel, a fényszóróra nem reagálva készültek  a teljes sötétségre, mely biztosan nekik is pihenés. Nem ismerem a napraforgók életritmusát, de kell hogy legyen nekik is, hiszen nem holdraforgónak hívják őket. Már csak ezért is...

A "király"

Találkoztunk a szarvasbogarak királyával felcsúti utunk során. Biztos hogy ő volt, mert én még ekkora példányt nem láttam. Követtük az útját, egyszer majdnem leesett a falról, de nem adta fel, erős volt és kitartó.

Mór

Veszprémből nem jöttünk haza aznap múlt szerdán. Gyors és fárasztó, ha aznap megyünk és jövünk is. Nem mintha nem lehetne megtenni, tanév alatt meg is tettük, de így a szünetben ráhúzhatunk egy napot. Ez a nyaralásom.

Veszprémből elmentünk Bodajkra, Mórra, aztán Felcsút volt a cél (Megnéztük az Puskás Akadémiát és a stadiont), és egy nagyon jó levendulaillatú csendes szállásunk volt.

Hazafelé úton még megálltunk Tatán.

Móron M. egy barátjának közelgő születésnapjára akartunk bort venni, végül abból nem lett semmi, de fagyizunk, aztán egy séta a városkában és a pincesoron összejött. Találtunk egy jó kis utcanevet, felnevettem...

M-nak elmagyaráztam mit jelent  a szó, "ahá" élményben volt része, mert az édesapja is használta  a gatya szót persze egészen elferdített német változatban. Múltkor a kakas valamikori használatára jöttünk rá "gogas" képében.

M. szülőfaluja Trianon előtt Magyarországhoz tartozott. A kis emlékek mindig előbújnak.

Bodajk-Kálvária

Bodajkot akkor találtuk meg magunknak a neten, amikor más kálváriákat látogattunk( Veszprémfajsz, Városlőd), és kerestünk még egyéb lehetőségeket is.

Olyan méltóságában szép a hely, mint ahogy  a képek alapján elképzeltük, de kálvária nélkül is érdemees lett volna megmászni a dombot már csak a kis virágok miatt is.

Idézet

"Amikor a kivilágított első osztályú fülkében találtam magam, behúztam az ajtót és minden függönyt leengedtem. És amikor végre ültem, a nagy csöndben, mely körbepólyált, úgy éreztem, megszabadultam. Megszabadultam először is a ziháló napoktól, melyek elmúltak, az erőlködéstől, hogy úrrá legyek az életemen, a zűrzavaron.
Minden elhallgatott. Vibrált a vagon. S bár hallottam a vonatablakon túl az esős éjszaka neszeit, ezt is csendnek éreztem. Néhány napon át nem kell többé gondolkodnom, csak mennem."

Albert Camus: Noteszlapok

Hazafelé

tartva nagymamalátogatásból így pilled el az ember fia!
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy előtte éjjel bulizás volt...:-)