A martonvásári kastély parkjában

                                      

Van elhagyott színpad is, rajta kőbe vésve Beethoven szobra, és tudjuk, hogy ha máskor jövünk, hallgathattunk volna ott és akkor zenét is.
Később hallgattam...

Az Ecserin

Mikor Budapesten elhagytuk  a szállásunkat, olyan útvonalon indultunk el hazafelé, mellyel érintettük az Ecserit is. A pincér, aki elénk tette a reggelinket, még érdeklődött a programunkról, és mikor mondtuk hogy hova akarunk menni, csak hallgatott, mert hétköznap és borult idő volt. Nem akarta a kedvünket szegni, de azért annyi elhangzott, hogy megpróbálhatjuk.
Megpróbáltuk...
Kevesebben voltak mind napsütésben hétvégén, de szétnézünk, majd folytattuk az utunkat.
Régi holmik között mászkálni jó, van illatuk, történetük, és felidéznek emlékeket.

Ünneplés Budapesten

Augusztus 20-át Budapesten akartuk tölteni, ahogy már 3 éve mindig ugyanúgy tesszük. Végigcsináljuk az ünnepi programokat, ha elfáradunk lepihenünk, de a tűzijátékra mindenképpen kimegyünk még este a Duna-partra. 
Aznap reggel locsogó esőre ébredtünk, de nem adtuk fel, esernyő, esőkabát elő, és gyaloglás helyett metróval mentünk a Kossuth térre. Aztán esős napi programra módosítottuk a kinti létet, vagyis elmentünk a Szépművészeti Múzeumba, hogy ne ázzunk, és egyébként is műalkotások között lenni jó időtöltés, még ha nem is először voltunk ott. Ne, lehet elégszer, és ott tudtuk meg, hogy az ünnepre való tekintettel ingyenes volt a belépés. 
Mire kijöttünk délután 1-kor, már fényesebb volt az ég, aztán kisütött a nap, ahogy reméltük. 
Mert reméltük!

Este a mólón

Révfülöpön estefelé kimentünk a mólóra. Eszembe jutottak a régi esték, mikor sajnos már más vizek mellett sétáló barátnőmmel rendszeresen kimentünk az esti vizet és a rásimuló arany- vagy ezüsthidat nézni. 
A disco hajók csendbe olvadó távoli ütemes zaja, és az apró kavicsok sétálók talpa alatti neszezése volt beszélgetéseink kísérője.

Balatongyörök

Mikor először hallottam Balatongyörök nevét, akkor nem tudtam, hogy majd én is elmegyek oda, pedig miért ne hittem volna. Azt is tudtam, hogy egy kollégának van ott háza, egy másik pedig finom salátát evett egy forró nyári napon egy barátnál, és lelkesen mesélte el korábban.
Az első szállásunk egy nádtetős házban volt, és ma is emlékszem arra, hogy milyen hűs volt  szoba a régi házban, és milyen jó volt kicsit lefeküdni délután a vakító fény után a besötétített szobában. Otthon éreztem magam, nagymamám házára emlékeztetett minden. Aztán kiültünk egy kis virággal befuttatott teraszra szilvát enni.
Amiért szeretek még ott lenni az tulajdonképpen azért van, mert olyan szépek az egymásba simuló  hegyek a györöki mólóról.