Ruston

Néha megkérem MG-t, hogy menjünk el Rustra, mert keresnem kell a részleteit. Illetve nem is kell keresnem, mert jönnek elém, ott vannak, jelen vannak a kisvárosban.
Nem lehet felróni bizonyára egy helynek, hogy túl tökéletes, de az a szerencse, hogy némi lazaság és romantika is jelen van a helyszínen, ez enyhít a tökéletességen. Akkor ez most tényleg enyhít vagy rész neki?
Stali emlegette, hogy szeretne ide eljutni, mert tőlem csak 20-25 percnyire van, és ha egyszer Sopronban lenne, akkor együtt elmennénk. 
Gondoltam Rád, mikor felnéztem az égre. 
Ruston voltam, de veled együtt már soha nem lehetek itt. 
Soha nem is voltunk. 
Nem szabad megengedni, hogy valami késő legyen.

Éttermi részletek

Mikor az étel mellett a dekorációra is figyelnek...

Vasárnapi ebéd

Ma nem főztem. 
Úgy döntöttünk, hogy bár vasárnap van,  de én mégsem főzök, éppen azért, hogy pihenés is legyen hétvégén. 
Elmentünk az egyik közeli falu ( Fertőrákos)  éttermébe ebédelni. Nézelődtünk, ettünk, ittunk, és nem siettünk.

Városomban

Jó az, ha egy jó alvás után a vasárnap délelőtti sétát, és egy kis pihentetően frissítő kávézást a saját városban( Sopronban) teszem meg, és lehetőleg nem egyedül.

Tihanyi pillanatok2

Tihanyi pillanatok1

Tulajdonképpen azért mentünk újra Veszprémből Tihanyba, hogy ott igyuk meg a kávénkat, és közben nézzük a Balatont az utolsó igazi októberi napsütésben.

Közben  a kávézóhoz el is kellett sétálni a parkolóból, és minden kis részletre figyeltem, és hálás voltam, hogy ott lehettem, mert most tanulom igazán a hálát a sorsomért, ha nem is olyan néha, mint szeretném.

És mégis...

Pihenő...

...a kedvenc benzinkutunknál. 
Ha lehet egyáltalán egy benzinkút kedvenc, de a tökmagos pogácsájuk és a kávéjuk is jó! :-)

Tihanyi levendula október 20-án

Útba ejtettük tegnap Tihanyt. 
Pihenésre vágyó, ellazult félszigetet találtunk, de a levendulák még mindig a nyarat idézték.

Tökfesztiválon

Szombaton megnéztük a bikákat, ettünk utána marhapörköltet, majd hazafelé jövet megálltunk Fertőszéplakon a skanzenben javában tartó tökfesztiválon.
Egészen kicsi voltam mikor vattacukrot ettem, MG csak látta, de soha nem kóstolta. Ő nagyon óvatos az ilyesmivel,Igaza van sok cukor, de emlékeket akartam idézni.
Málnásat kértünk, ami ugyan kék volt, olyan nagyon nem is értettem az okát, de nem firtattam a furcsán alakuló dolgok lényegét.
Tegnap tehát vettem vattacukrot, megettük, és természetesen egy kis sült tököt is kértünk, mert anélkül mit ér a tökfesztivál?:-)

Szombati ebéd bikavásár után

Délben persze marhapörköltet ettünk nokedlival. 
Ez az állatok útjának másik vége, de finoman elkészítve kihagyhatatlan.
Egy közeli majorba mentünk, ahol a még mindig a délelőtti ködtől harmatos fű mellett felállított asztalokon szolgálták fel az ebédünket, és annyira meleg lett, hogy egy kis sört is megkívántunk hozzá. 
Közben sütött az októberi nap, és egyre gyűltek a vendégek, a házigazda és egyben pincér kitartóan szolgált ki mindenkit.
Kimondtam azt  a mondatot is, hogy: Annyira kellett ez a nap! Néha kimondom a "Carpe diem"-et is! :-)
Mert fontos tudatában lenni a jónak, és tudatosan is élvezni, mert különben azt hihetjük, hogy semmi szép és jó nem jut nekünk.

Sarródon

Sarródra menni, az érintetlen Nemzeti Parkban sétálni, állatokat nézni, nyers, friss illatot lélegezni, a köd felszállása után az októberi meleget érezni kifejezetten szép és szükséges szombat délelőtti program volt egy városinak.
A velem lévő másiknak is.:-)

Úton

Egy nagyon rövid úton történő sétára mentünk, mert annyira volt csak időnk, de soha nem is a távolság vagy az elfogyasztott idő számít. 
Erről a magunkkal vittünk friss vizet a valóságban, és színeket a csukott szemhéjunk mögé zárva.

Tihanyban

Tihanyban sokadszorra járunk, már az előző napon megtett  hajóútról is néztük  a félsziget templomát, az Apátságot a régóta ismert 2  tornyát.
Másnap elmentünk, bementünk, a szenteltvíz hideg érintésével gregorián éneket hallgattunk, és biztosan átitatódtunk a múlttal, a hittel.
Benne van mindez a falakban, ott van, jelen van közel 1000 éve.

Hajózás

Két hete döntöttünk úgy, hogy még hajózunk egyet az igazi ősz, a szezonzárás előtt. Vasárnap délután fel is szálltunk egy közel 100 éves hajóra, és az október eleji napsütésben- mikor a Balaton türkizkék volt, és mellettünk vitorlások közeledtek majd távolodtak-, elindultunk Füredről Tihany felé.
A már elhunyt barátnőm szavai jutottak eszembe, aki nevetve azt mondta mindig, hogy nézzük meg szép ember-e a kapitány. 
Judit, üzenem oda messzire, hogy egészen elfogadható volt...:-)