Oberloisdorfban

Szeptember utolsó szombatján újra MG szülőfalujában voltunk. Most is Kőszegnél léptük át a határt. A csendes, kis falu hétvégére sem élénkül fel, a mama egyedül volt otthon, hangosan szólt a TV, mert már rosszul hall. Talán ez volt az egyedüli zaj a környéken.
A falunak magyar neve is van, Felsőlászló, amely még a régmúltat idézi, amikor Burgenlandnak ez a része Magyarországhoz tartozott. Így kicsit otthon vagyok akkor is, ha valójában nem otthon.

Be volt fűtve a konyhában, mert két főre szabott az élet ( anya és fia) ott zajlik, és bár délutánra kisütött a nap, de szeptember vége az már ősz, ezt letagadhatatlan, és néha tenni kell a tűzre.

Kicsit barangoltam az udvaron találtam néhány itthoni dekorációnak is használható levelet és termést. 
Persze, kértem engedélyt, hogy hazahozhassam, és természetesen meg is kaptam.

Mióta MG-val vagyok sokszor megyünk át Ausztriába, és a szülőfaluja közel esik Kőszeghez. Pár perc és ott vagyunk, így gyakran használjuk  a kőszegi határátkelőt. 
A városkát így többször látom, mint életemben valaha eddig. Tetszik a régisége, a lehetőségei a jó vendéglői, éttermei. Leginkább a nyugalma, és hogy nagyon sokszor árulnak becsületkasszás módszerrel. Kiteszik az árut mellé a pénzes dobozt és az árat, aztán jöjjön aminek jönnie kell.
És jön, aminek jönnie kell, a pénz, mert még mindig működik az árusításnak ez a fajtája.
Jólesően bízom az emberekben, ha ott vagyok.
Idén sok volt a szelídgesztenye, most van a szezonja. Hamarosan veszek, és igazi lassítóként fogom enni. Lassító Petrik Adrien után szabadon az, ami sok munkával, és kevés eredménnyel jár. 
Ételben ilyen a szelídgesztenye is, lehet pucolgatni, pucolgatni, aztán jut valami a szánkba is végül.

Őszi utakon

Kőszegi szüret

Szinte minden évben elmegyünk szeptember utolsó hétvégéjén, ahol baráttal beszélgetünk, sátorban műanyag tányérból kolbászt eszünk, sört is iszunk, fúvósszentét hallgatunk, sülő gesztenye ismerős illatával találkozunk, majd a felvonulók zajában és színeiben is elmerülünk.
Tavaly nem voltunk, idén készültünk rá, és szombat délutánra még  a Nap is kisütött.

Virágok

A Balaton partján még sok volt a virág, nagyon is színes volt minden szeptember 24-én. 

Ugyan kabátban voltam, de mindenki  a parti székeket választotta, mi is a teraszon fagyiztunk, mert ki tudja meddig tart ez a tobzódás. 

Szeretném hóban látni a tavat és környékét, még ahhoz nem volt szerencsém.

A befagyott Balatonhoz sem.

Balaton

Szerdán elmentünk Balatonfüredre egy röpke órára a nyár és az ősz találkozására. Már egy vékony kabátban néztem a kéket, de még a teraszon ettük lassan a fagyit közel a vízhez.

A pincér azt mondta, hogy összeállít számunkra bármilyen fagyis kelyhet, ha kérjük, de azt mondtuk, hogy nincs olyan nagy fantáziánk, hogy túlszárnyaljuk, amint amit eleve kínálni tudnak.

Veszprémben nem MG-vel

Legutóbb Veszprémben nem MG-vel voltam, hanem egy volt kollégájával és a feleségével. Melitta is kezelésekre fog járni, tehát megmutattam neki mindent, ami fontos, fordítottam, segítettem. Jó volt, hogy nem busszal kellett mennem, mert hajnali 4 körül kelni nem lett volna jó, így pedig értem jöttek reggel 9 órára. Ez olyan viszontsegítés volt, ami megkönnyítette a napot.
Várost is néztünk, ott ebédeltünk ahol MG-vel is szoktunk, sőt, olyan helyen kávéztunk is, végre nyár volt szeptemberben, ami korábban elmaradt, és a végén megállapítottuk, hogy jó nap  volt.

A Velencei tó körüli képek víz nélkül...

  

A Velencei tónál

 

 

Ritkán jövünk ide. Az itthoni víz számunkra a Fertő tó és Balaton. Egyik  a közelsége miatt, a másik, mert nincs messzire Veszprémtől, ahova gyakran járunk, és ismertebb, több a lehetőség a kirándulásokra.
Egyszer voltam régen Agárdon egy nyelvtanfolyamon. Szép volt, még egy szerelem is megmaradt emlékként.
Aztán egyszer körbetekertük biciklivel a tavat. Sok éve volt szintén.
Idén voltunk harmadszor, itt szálltunk meg Veszprém és Budapest között, és maradt pár óránk a vízre, és egy kicsit autókázni csak úgy a tó környékén. Megszerettem ezt a vizet, nem tanulás, nem a szerelem, nem fárasztó tekerés, hanem maga a víz miatt.

Hotel

A hely, ahol Budapesten pihenhettünk. Első szempont hogy elég kemény legyen az ágy, ez megfelelt elvárásainknak.
Kezdeti nehézségek áthidalása után belaktuk a helyet, mert mindenhol kell  a védelem, ahol otthon is érezzük magunkat a más által is gyakran látott falak között.

Martonvásár

„A zene, amikor kikerül a zenész keze alól, csak egy pillanatig létezik, addig, amíg el nem halnak, el nem ülnek a térben a hanghullámok. A zene pillanatnyisága azonban csak a visszája az örökkévalóságnak.”

Ljudmila Ulickaja