Délben persze marhapörköltet ettünk nokedlival.
Ez az állatok útjának másik vége, de finoman elkészítve kihagyhatatlan.
Egy közeli majorba mentünk, ahol a még mindig a délelőtti ködtől harmatos fű mellett felállított asztalokon szolgálták fel az ebédünket, és annyira meleg lett, hogy egy kis sört is megkívántunk hozzá.
Közben sütött az októberi nap, és egyre gyűltek a vendégek, a házigazda és egyben pincér kitartóan szolgált ki mindenkit.
Kimondtam azt a mondatot is, hogy: Annyira kellett ez a nap! Néha kimondom a "Carpe diem"-et is! :-)
Mert fontos tudatában lenni a jónak, és tudatosan is élvezni, mert különben azt hihetjük, hogy semmi szép és jó nem jut nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése