Mikor először hallottam Balatongyörök nevét, akkor nem tudtam, hogy majd én is elmegyek oda, pedig miért ne hittem volna. Azt is tudtam, hogy egy kollégának van ott háza, egy másik pedig finom salátát evett egy forró nyári napon egy barátnál, és lelkesen mesélte el korábban.
Az első szállásunk egy nádtetős házban volt, és ma is emlékszem arra, hogy milyen hűs volt szoba a régi házban, és milyen jó volt kicsit lefeküdni délután a vakító fény után a besötétített szobában. Otthon éreztem magam, nagymamám házára emlékeztetett minden. Aztán kiültünk egy kis virággal befuttatott teraszra szilvát enni.
Amiért szeretek még ott lenni az tulajdonképpen azért van, mert olyan szépek az egymásba simuló hegyek a györöki mólóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése