Előttünk út, mely rendezetten a célhoz vezet, de kétoldalt a nagy tér, mely szabadon szétfolyik, és ha lehet megállunk, mert a repce, a pipacsmezők után most napraforgókat láthatunk, nagy mezők sárgállottak utunkon.
A szállásunkra földút vezetett, és a Nap virágai számunkra észrevétlenül forogtak, bólogattak, rég nem látott búzavirágokkal szegélyezve.
Este lehajtott fejjel, a fényszóróra nem reagálva készültek a teljes sötétségre, mely biztosan nekik is pihenés. Nem ismerem a napraforgók életritmusát, de kell hogy legyen nekik is, hiszen nem holdraforgónak hívják őket. Már csak ezért is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése