hely az úton, ahol tető van a fejünk fölött, védő falak körülöttünk, ahol elénk tesznek ételt, italt, szólnak hozzánk, és mosolyt is kapunk. Mert kapunk, ha adunk. Nem, nem csereüzlet mindez, hanem egyszerűen létrejön.
Van hely, ahol előzékeny lehetek úgy, hogy észre sem veszem, de mivel megköszönik, tudatosul bennem, és jólesik, hogy adhattam, és a mosolyra mosoly járt.
"A jótett... talán nem is más, mint az ember misztikus hozzájárulása a teremtéshez, beavatás a teremtésbe, s megsejtet velünk valamit abból az alázatból, mellyel Isten a világot alkotója szemléli és fönntartja."
( Pilinszky: Naplók, töredékek)
Ez jutott eszembe arról a helyről, ahol legutóbb ettünk, ittunk, megpihentünk, ismeretlenekkel pár másodpercre kapcsolatba kerültünk és együtt rezgett bennünk a jó Kőszegen, mielőtt még tovább utaztunk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése