Nyári úton

Ez a nyár igazán kedvemre való. Szeretem a telet és kicsit mindig nyár ellenes vagyok, de idén kikerülve a depressziómból, megfogtak színek, még ez a hőség is szívem csücske lett. 
Egy kis szellős ruhában, saruban könnyű létezni. 
A tény, hogy megtoldottuk a kötelező veszprémi utat másfél nap Balaton-felvidékkel, és MG anyukájának udvarán is lézengtem egy kicsit vasárnap délután, megadta számomra a nyár ízét, mert van ribizli, szilva, körte és minden más formában is.
Örülni tudok, ma olvastam valahol, ha kimondjuk azt a szót, hogy legyen, már el is indítja a megvalósulást, és történni fog valami.
Mi mást is írhatnék most: Legyen!